Utolsó munkanap, búcsúzkodás, ölelkezések, puszi,puszi, jó egészséget, jó pihenést!
A hétvége még ugyanúgy telt, mint bármelyik másik hétvége, csak a takarítást nem vittem túlzásba, arra lesz időm rengeteg.
Hétfőn portörlés, porszívózás, ágyneműmosás, főzés, mosogatás, na meg előtte bevásárlás, de mindezek előtt még papírokat intéztem a munkahelyemen. Délután egy kis netezés, kis szunya, kutyasétáltatás, este tévé, alvás.
Kedd szinte ugyanígy, de még dél sem volt, kész lettem mindennel. Kerestem ötven felettieknek való tornát, megnéztem az orchidea gondozását, játszottam virágültetős játékot. Ez lenne a pihenés? El sem fáradtam.
Talán keresni kellene valami online filmet, vagy valami ilyesmi. Egyáltalán, hogy kell pihenni? Mondjuk délutánonként kiülök a padra a kutyámmal? Ez is egy program...
Tavaly vettem pár Rejtő könyvet a bolhapiacon, nyugdíjas koromra gondolván, beleolvastam az egyikbe, aztán le sem tettem. Vegyem elő valamelyiket?
Úristen, még csak a maradék szabadságomat töltöm, még nem is vagyok nyugdíjas, de már nehezen viselem a tétlenséget. Valahogy meg kell tanulni lassítani. Megérteni, hogy vége a pörgésnek, már nem kell hajnali háromkor kelni, nem kell rohanni sehová.
A fene sem gondolta volna, hogy negyven év munka után ez nem is olyan könnyű.