Négyen vagyunk, nyugdíjasok, fiatal korunk óta munkatársak voltunk,  azóta is jó barátnők . Néha összejövünk egy kis locsifecsire.  Előkerülnek az okos telefonok, teli unokás képekkel.
Jajjj de éédes! De cukiii!  Aranyfalat. tünemény tündérbogár.  Röpködnek a jelzők, közben mindnyájan tudjuk, hogy egyikünk se lát semmit a kijelzőkön.

Kölcsönösen  megállapítjuk egymásról, hogy nem öregedtünk egy fikarcnyit sem.  Talán néhány plusz kiló,  kis nevető ráncok a szem sarkában, őszülő haj.   De az idő mégis csak eltelt rajtunk, hatvan felett azért már vannak figyelmeztető jelek:

A férfiak már elég ritkán fordulnak utánad, és ez téged már annyira nem is érdekel.

Időnként rád tör a hiúság, ránctalanító arcmaszkokat veszel.  Rajtad nem változtat semmit, de a családod sikítófrászt kap.

A boltban meglátod a sót, veszel is rögtön, addig, amíg van otthon, mert ha elfogy, tuti nem jut eszedbe.  Amikor otthon betennéd a konyhaszekrény aljába, több kiló só vigyorog rád.

Döbbenten bámulod a tenyeredben levő pirulát, mert elfelejtetted, hogy ez most a kutya gyógyszere vagy a te vitaminod.

Beengeded a lakásodba Jehova Tanúit, mert igaz, hogy sosem hittél az örök életben, de egy próbát azért megér.

Szeretnél fiatalos lendülettel kiszállni az autóból, de a térded megbicsaklik, a derekad becsípődik (annak ellenére, hogy reuma kenőcs a testápolód).

Egyre több kedvenc sorozatod van.

Estefelé már nem mozdulsz ki otthonról, nehogy lemaradj a Híradóról.

Szeretnél nasizni tévénézés közben, de amikor beleharapnál a csipszbe, eszedbe jut, hogy már rég megmostad a fogadat, és betetted a dobozába.

 Mindeközben tudod, hogy ez már jobb nemigen lesz.  Tervezgeted a jövőt, de néha arra is gondolsz, hogy több van már mögötted, mint előtted.  Ettől kicsit elszontyolodsz,  aztán megrázod magad,  örülsz, hogy idáig eljutottál. 

 Nem is olyan rossz hatvanasnak lenni!