Azt mondják,a nők szeretnek sokat beszélni, én azt mondom, vannak emberek, akik szeretnek sokat beszélni.  Férfiak is, bőven, és én az elmúlt héten sorozatban botlottam beléjük.
Mindjárt hét elején, a reggeli kutyasétáltatáskor, kutyakiképző ismerősömmel futottam össze.  Legtöbbször csak köszönünk egymásnak, de most hirtelen kitört belőle a szómenés.  Igazából érdekes dolgokat mondana, ha csaponganának annyira a gondolatai.  Kutyás kérdéseim is lennének, de nincs annyi szünet a mondandója közt, hogy feltegyem őket.  Ha mégis sikerül, akkor is pillanatokon belül elkanyarodik a témától.
Aztán pár nap múlva este, a Dr. Csont előtt kimentem elszívni egy cigit.  Tibi szomszéd is épp akkor jött le bagózni, és amúgy vele is inkább csak köszönőviszonyban vagyunk,  főleg, mert tudom róla, hogy ha egyszer megszólal, nem tudja abbahagyni.  Most éppen nem úsztam meg.  Megszólalt, és éppen vége lett a filmnek, amikor befejezte.  Jelzem, nem beszélgetés volt, mert itt is csak bólogatni tudtam, végig ő beszélt, én meg azon gondolkodtam, hol és mikor vesz ilyenkor levegőt.
Másnap a Híradó után kicsit aggódva mentem ki rágyújtani, féltem, ha Tibi szomszéd is kint van....  Aztán megnyugtattam magam, tegnap  este már kitrécselte magát, most pár hónapig csöndben lesz.  Tévedtem, még tartott nála a szómenés, ott folytatta, ahol előzőleg abbahagyta, viszont most csak egy bő fél órás volt az előadás.  Közben megláttam Jani szomszédot, kezében egy doboz sörrel sétálni,  az udvari francia ablakuk előtt.  Jani szomszéd általában nem iszik és nem is dohányzik, de nagy ritkán igen, és ilyenkor a szokottnál is beszédesebb.  Nem tudtam időben beosonni, így csak imádkozni tudtam, jöjjön már valaki, akinek lepasszolhatom.  Hamarosan megjelent Ági szomszédasszony, éppen a szemetet hozta le, és tudtam, hogy meg vagyok mentve.  Alattomosan bevontam a beszélgetésbe, mert szerencsére Jani szomszéd ismeri a mondat végén a pontot, és még szünetet is hagy, ha esetleg  másnak is  lenne hozzáfűznivalója.  Aztán szépen hazasunnyogtam Agymenőket nézni, és  azóta óvatosabban megyek ki cigizni, és közben van egy kis lelkiismeret furdalásom,  lehet, hogy nem bennük van a hiba, csak én vagyok ennyire magamnak való.  Nemrég olvastam valahol, hogy sok olyan nyugdíjas van, akik hetekig vagy még hónapokig sem beszélgetnek senkivel, annyira magányosak,  és bosszant mások szómenése, de az biztos, hogy úgy sem szeretnék élni,  hogy hosszú időkön keresztül a kutya sem szól hozzám.