Végre egyszer normális időben hazaértem.  Nagyon unom már, hogy hetek óta a gyárban élem az életemet.  Semmi ünnepi hangulatom sincs, nem érzem a Karácsony közeledtét, csak az ólmos fáradtságot.   Jó lenne pihenni, de van még egy hét, ami valószínűleg ugyanilyen húzós lesz.   Az emberek enni akarnak, az ünnepek alatt  dupla annyit, mint egyébként, ezért nekünk dupla annyit kell dolgoznunk, mint egyébként, hogy legyen a bolti hűtőkben mindenféle kaja.  Az enyémben meg szinte semmi, mert mikor is menjek bevásárolni....
Igazából talán nem is a munkával van a bajom, hanem a légkörrel.  A klikkek csatározásaival, amiből olyan nagyon szeretnék kimaradni, de ez egyszerűen lehetetlen.   Ahol sok nőt összezárnak egy szűk helyre, ott minden van, csak békesség nincs.
Az otthonom lenne az a hely, ahol feltöltődöm egy kicsit, de mostanában elég keveset tartózkodok benne.  Egyelőre a kutyám még megismer, de ha ez így folytatódik, hamarosan már be sem enged a lakásba.