- Úristen!  Már július közepe van, mindjárt szeptember, és még nem is volt nyár!   Az utóbbi napokban többször, több helyen is hallottam embereket így felkiáltani, és nem értem, hol voltak ők májusban?   Amikor már a hónap elején hirtelen  harminc fok lett,  pipacsok virítottak az országút szélén, cseresznyét árultak a piacon, és a Híradó rendszeresen közölte, hogy korán jött a nyár, korán érik minden.  Na bumm, volt néhány hűvösebb nap júniusban, de az meg még jól is esett.

Májusban befizettem egy egynapos tihanyi kirándulásra, június végi időponttal, majd rögtön meg is bántam, féltem, hogy lesz majd vagy negyven fok, olyankor meg kinek van kedve kóvályogni?  Szerencsére nem így lett lett, csodálatos kirándulóidőt fogtam ki.  A strandolni szeretők persze nem örültek ennek annyira, de olyan sok minden más van még.  A Balatonnak már a látványa is egy csodálatos élmény, főleg,  ha fúj egy kis szél.  Imádom, amikor a fehér csipkékkel fodrozott zöld habok végigfutnak a víz tetején, szeretem a vitorlások látványát, a csemetéiket terelgető hattyúkat.  A mediterrán hangulatú szűk kis utcákat, ahol egy talpalatnyi egyenes terep sincs, csak lefelé, vagy fölfelé lehet menni.  Erre később még sokáig emlékeztettek az alföldi síksághoz szokott lábaim :-)

Megcsodáltam a látványt fentről, a kilátóból.

Aztán lementem, és lentről bámultam felfelé.

Bóklásztam, bámészkodtam, élveztem a nyarat.

De még csak nem is kell elhagyni a várost ahhoz, hogy észre vegyük a nyár szépségeit..   Még a legkisebb faluban is van egy kellemes kis park, csobogó szökőkút, virágos kertek.  Van piac, a nyár összes gyümölcsével, zöldségével.  Csak néha meg kell állni pár pillanatra,  tudatosítani, hogy igen, most nyár van.  Akkor is, ha nincs negyven fok árnyékban, akkor is ha jön egy kiadós zápor.

Nem a nyár rohan, mi rohanunk el mellette.