Azt hiszem, egy turkálóban találtam, de ez sem biztos. Elég régóta megvan, kicsit fakó már, de szeretem.  Pamut, háromnegyedes ujjú, nem túl szűk, nem is bő, khaki színű és nem túl merész a dekoltázs,  V alakban kivágott.  Amikor elkezdtem hordani, azt vettem észre, az emberek sokkal barátságosabbak.  Főleg a férfiak.  Ismeretlenül rámköszönnek, beszélgetésbe elegyedünk, de nem tolakodóak, csak egyszerűen kedvesek, udvariasak, a csodapóló hatása alá kerülnek.  Ebben a pólóban valószínűleg barátságosnak és szimpatikusnak látszom,  nem is hordom túl sokszor.
Aztán van egy égszínkék blúzom, amit régebben vonatos utazásokhoz vettem fel.  Minden gyerek mellém ült és beszélgetni akart.  Szeretem én a gyerekeket, nagyjából úgy tíz percig, utána idegesíteni kezdenek.  Az utolsó esetnél elegem lett az égszínkékből.  Anyuka velem együtt szállt fel kétéves forma fiacskájával.  Én leültem, a gyerek rögtön felmászott mellém, tehát anyuka is leült velem szembe, pedig szinte üres volt a vagon.  Rögtön el is kezdte mesélni az életét, a gyerek meg csak mászott, előbb az ülésen, aztán a padlón, aztán megint az ülésen, aztán rajtam, aztán a padlón, így sorban, rendületlenül.  Az anyja néha rászólt, hogy nem szabad, a gyerek nyáladzva vigyorgott, és mászott tovább.  Közben a fiatal nő elmesélte az életét: a férjéhez  jár hétvégente a gyerekkel, külön élnek, mert a férjének nem tetszenek a nevelési módszerei.  Neki hamarosan letelik a gyes, de a gyereket nem veszik fel az oviba, mert még nem szobatiszta.  Megkérdeztem, milyen idős a kisfia.  Három éves! - volt a válasz.  Meglepődtem, két évesnél nem nem néztem többnek, és így már azon sem csodálkoztam, hogy a férje megpattant, habár nem ez volna a megoldás.  A vonat irgalmatlanul lassan ment, a gyerek meg csak mászot, nyáladzottt meg vigyorgott, a fiatalasszony nem szólt rá semmiért, és én akkor jöttem rá, hogy az égszínkék vonzza a retardált kiskölyköket, tehát hiába a kedvenc színem, ezt a blúzt soha többet sehová sem veszem fel.  Persze kidobni sajnálom, talán valamikor még hordom, de addig is inkább maradok a khaki színű pólónál, amiben a gyerekeket nem vonzom oda, de mégis szimpatikusnak látszom.