A remetenő városban él, és elvegyül az emberek között. Trécsel a pékségben és a zöldségesnél, megáll beszélgetni az ismerősökkel, mosolyog a gyerekekre.  Mindenkire van néhány perce, de ennél többet ne akarjon senki.  Ezért társkereső oldalra sem regisztrál, de ha mégis, akkor maga sem tudja, hogyan csöppent oda. Talán rákattintott valami fészbukos alkalmazásra, de lehet, hogy valaki meghívta.  Ha már ott van, kíváncsian lesi, tetszik-e még a férfiaknak.  Ha írnak neki, nem válaszol, mert remete, de örül a bókoknak, mert nő.
Szeret egyedül lenni, magánál jobb társaságot úgysem találna.  Lakása mélyén arról álmodozik, egyszer szép lesz és okos , telitalálata lesz a lottón és körbeutazza a világot, majd letelepszik egy lakatlan szigeten. Jelzem, a legnagyobb esélye a telitalálatnak van, az előbbiekről már rég lekésett.
A remetenő utóda természetesen otthon ül a monitor előtt, fejhallgatóval a fülén.  Innen csak nagyon ritkán áll fel, leginkább csak annyi időre, amíg az egész napi elemózsiát odakészíti.  Néha megfordul a fejében, hogy rendelni kellene az interneten egy szobawécét,  akkor több ideje maradna  a játékra.  Dolgozni azért eljár,  néha sörözni is a haverokkal, de ezt fél óra alatt letudja, majd rohan haza, bekapcsolja a számítógépet és hajnalig játszik.
A remetenőnek kutyája is van,  mert egy kutyával olyan jó magányos sétákat tenni.
Néha találkoznak más kutyákkal, ezeket remeteeb megugatja,  ha nincs rajta póráz, akkor el is kergeti.  Gazdája szeretné szocializálni, de igazából saját magát sem tudja,  meg jó is így, ezért aztán maradnak olyannak, amilyenek.
Mert ilyenek vagyunk mi, remeték. Én is, meg még sokan mások.....