Mióta netem van, ritkán veszek újságot.
Lánykám szokott nekem hozni Nők Lapját, aztán valamikor elolvasom. Van, amelyik már fél éve ott hever, nem volt rá időm. Most viszont ráérek, hát előszedegettem. Természetesen, ha már elkezdtem olvasni, nem maradhat ki a társkereső rovat sem. Ott találtam eme gyöngyszemet:

Ünnepeid szeretnivalóan kedves, szellemes, kreatív, csupa szív Mikulása, álmaid jóképű, nemeslelkű, délceg, negyvenes rózsalovagja áhítatos gyengédséggel, gyantaillatú lobogással, gyönyörtemplomi boldogsággal várna Téged, ha érzelemdús, gondolatgazdag, szereleméhes, szenvedélyes, odaadó, gyermekimádó, életigenlő, természetkedvelő barátnőként szárnyalnál velem.

Most nem véleményezném, hogy miféle szerzet lehet, aki ennyire dagályos stílusban, túláradóan hülyének nézi a nőket.  Végül is zsák a foltját előbb utóbb megtalálja.

Viszont eszembe jutott Annuska. Azt hiszem, neki köszönhetem, hogy kora gyerekkoromban rákaptam a házassági hirdetések olvasására.

Annuska vénlány volt, valami távoli rokon. A család rendszeresen férjhez adta, de Annuska mindig visszajött. Ekkor aztán újra elkezdődött az „adjuk férjhez Annuskát” projekt, amiben én is jelentős szerepet kaptam. Szegény nagyanyám már szemüveggel sem látta jól az apró betűket, ezért én olvastam fel a hirdetéseket, és választottunk Annuskának férjet. Természetesen csak özvegy vagy agglegény jöhetett számításba, az önhibáján kívül elváltak mindig gyanúsak voltak.
Szerettük, aki szép romantikusakat írt. Ezekkel Annuska hamarosan kapcsolatba lépett, olyankor néhány hónapig nem láttuk. Aztán egyszer csak megjelent, betipegett magas szárú fekete fűzős cipőjében, és elmesélte, micsoda önző, lehetetlen alakkal hoztuk össze már megint.

Tőle tudtam meg, hogy özvegyekkel nem érdemes kezdeni, mert folyton a megboldogulttal hasonlítgatják össze az új asszonynak valót.
Az agglegények sokkal rosszabbak, mert önzőek, maguknak valók, teli vannak megrögzött szokásokkal, őket képtelenség megváltoztatni.
Egyébként is minden férfi cselédet keres.

Azt hiszem, Annuska végül is soha nem ment férjhez, de legalább megpróbálta.
Nem is egyszer.
Én meg csak vigyorgok jókat az ilyen hirdetéseken, és Annuska velem vigyorog valahol fentről egy felhő széléről.
Mert az biztos, hogy a mennyországba került.

Kereste az igazit, hónapokig együtt lakott a jelöltekkel, de mindvégig tisztességes maradt.

Igaz, a jelöltek se igen akartak az  ártatlanságára törni, azt hiszem, valami ilyesmit jelenthetett az, amikor visszatérve arról panaszkodott, hogy ezek szakácsnőt, házvezetőnőt akarnak, nem feleséget.

Annuskát elnézve, ezen senki sem csodálkozott, de soha nem adtuk fel.

Ő sem.

Isten nyugosztalja.

Kép: PRAE.hu