Furcsa szerzet az ember: szomorú vagy álmos, ha borús az ég vagy esik az eső, boldog, ha süt a nap.  Persze nem mindenki, de legtöbbnek fáj a feje, ingerült, ha előző este a tévében bejelentették, hogy jön az ilyen-olyan front, tessék ehhez tartani magunkat.  Szinte felhívás ez a rossz közérzetre.
Próbálom magamat kivonni ebből, szerencsére nem vagyok fejfáós típus, de mi tagadás, az időjárás az én hangulatomra is kihat.  Süt a nap, tehát boldog vagyok.
A ház, ahol élek, U alakban körbevesz egy kis füves teret. A lépcsőház hátsó bejárata előtt egy hatalmas lombos fa áll, teli baglyokkal.  Olyan jó felnézni a ragyogó zöld lombokra, bámulni a tollászkodó, visító kisbaglyokat, akiket nemrég még a csudába kívántam az örökös sipákolásukkal.  Most a tavaszt jelentik, a fiatal természetet.