Úgy rémlik, már most vasárnapra 0,+1 fokot jelzett az időjárás előrejelzés, ehhez képest még mindig kopognak a mínuszok.

Legszívesebben ki sem mozdulnék a lakásból,  de az ennivaló nem jön helybe, ha más nem is, de friss kenyér minden nap kell.  A kutyát is meg kell sétáltatni naponta kétszer, hiába a dermesztő hideg, csúszós járda,  Ebedli   nem enged abból, ami jár neki.  Pedig, ha kimegyek cigizni a lépcsőházba, szokott velem jönni,  kiszalad az udvarra, futkározik, szimatolgat, levegőzik egy kicsit.  Persze leginkább, ha jó az  idő.  Ilyenkor nem nagyon ugrik, tehát fogja a kicsi agya, hogy ez nem neki való időjárás.  De ha eljön a séta ideje, akkor bizony menni kell.
Séta közben eszembe jutnak azok a kánikulai napok, amikor havas háztetőket, jeges járdákat próbáltam magam elé képzelni, és azt mondogattam, hogy a tél azért jobb, mert a hideg ellen fel lehet öltözni, otthon lehet maradni a fűtött lakásban, de a meleg ellen hová bújjunk?
Tavaly nyáron elszántam magam, és vettem egy ventilátort, pedig sosem voltam a híve.  Az ajtóban Ebedli morogva fogadott, nem sok bizalma volt az új szerzeményben.  Amikor bekapcsoltam, elhúzódott egy sarokba, még mindig morogva, két nap múlva már egész nap előtte feküdt, akkor is, ha éppen nem működött.

Ezek a képek jelennek meg nap mint nap előttem, a Pinteresten  virágzó kerteket nézegetek, de azért csináltam pár téli fotót, kánikulai napokra jól fog jönni.