Nem tudom, mikor jutott eszembe, hogy zöld konyhát szeretnék, de egy ideje már érlelődött az elhatározás.  Mióta csak saját konyhám van, az mindig fehér volt.  Akkoriban nem igazán tudtam, hogy miért, de ragaszkodtam a fehérhez.  Meg úgy egyébként is, mindig úgy tartottam, hogy egy lakásnak legyenek visszafogott színei, amihez minden passzol.  Úgy gondolom, a harsány színeket gyorsan meg lehet unni,  aztán mit kezd az ember egy erős hupilila lakással?  A festés nem annyi, mint egy porszívózás, az ára meg még úgy sem.  Még akkor is zsebbe nyúlós, ha magunk vesszük kézbe a dolgot.

Szóval, legyen zöld konyha?

Eszembe jutottak gyerekkorom konyhái.  Akkoriban mindenütt zöld volt.  Esetleg kék.  Nálunk például felváltva.  Sok helyen nyomasztó hengermintával, mert akkoriban az volt a divat.  Később a hengert felváltották az össze vissza dobált csíkok, háromszögek, meg egyéb geometrikus minták, mert akkor meg az lett a divat.  De a kék meg a zöld  maradt.  Talán ez hagyott bennem olyan mély nyomot, hogy  a saját konyhámból száműztem minden színt és csicsát.  Fehér, és kész!

Aztán szép lassan birizgálni kezdett a kisördög, mi lenne ha....  Lehet, hogy valamelyik filmben láttam meseszép zöld konyhát, lehet, hogy a Pinteresten, ki tudja már, de kigondoltam, hogy márpedig itt festés lesz, mégpedig zöldre.

Eddig is mi magunk festettünk, a fiammal ketten, most úgy gondoltam, majd én megcsinálom egyedül.  Elvégre nyugdíjas vagyok, ráérek.  Egy teljes hétig, mert most éppen nem dolgozom, de amúgy meg igen.

Megvettem a festéket, Hérát, Kiwi zöldet.  Eddig általában fehéret használtunk, kevés színezővel, hogy szép halvány legyen, éppen csak leheletnyi, ami még nem bántó. 
Láttam én, hogy ennek itt jó erős színe van, de gondoltam, egy kis víz majd enyhít rajta.  Kikavartam, hozzáfogtam, sokkot kaptam.  Maszatoltam, csíkos lett, foltos lett, elő a másik hengerrel, azzal se jobb,  az ecset se jó, semmi se jó.  Volt egy üveg vörösborom a hűtőben, felbontottam, na az jó volt, de a falam még mindig bűn ronda, és a sírás is kerülgetett, és még festő ismerősöm sincs, akit felhívhattam volna.  Állítólag a vörös bor jót tesz az agyműködésnek, hát, lehet hogy van benne valami, mert eszembe jutott, hogy el kellene olvasni a doboz oldalán a használati utasítást.  Ja, hogy ezt nem lehet ész nélkül vizezni?  Bakker, de hát akkor meg olyansűrű marad, hogy ez már nem is festés, hanem tapasztás.  Na mindegy, akkor essünk neki még egyszer!

Második nekifutásra már egész jó lett, mondhatni tökéletes.  Már úgy hozzám képest.  És csak a festés, mert az összkép valahogy nem tetszett.  Mindegy, végeztem, megcsináltam, olyan, amilyen, egy évig itt biztos , hogy nem lesz még egy festés.   Hozzáfogtam takarítani, és akkor bevillant, hogy van a tárolóban maradék fehér festékem, akár össze is keverhettem volna, akkor  kapok egy halványabb színt.

Szóval, most valóra vált az álmom, van egy zöld konyhám, azért néha elgondolkodom rajta, hogy lesz ebből újra fehér?  De ez már legyen egy szobafestő gondja, mert én még egyszer hozzá nem nyúlok, az biztos!