Annyiszor megfogadtam, hogy nem veszem fel a telefont, ha számmal csörög, vagy ha mégis, akkor rögtön beleordítok, hogy nem veszünk semmit, aztán kinyomom a csudába,  mégis győz a kíváncsiság és a jó modor.  Így lett szuper gyors internetem kedvező áron, és örültem neki.

A következő telefon után  lett sok csatornám, persze megint csak jó áron, és örültem neki.

Később felhívtak azzal, hogy milyen jó lenne nekem, ha lenne egy HD-s média boxom,  sokkal több csatornával,  visszanézős funkcióval és persze most akciósan.   
Mondtam, hogy  nincs HD-s tévém, de a hölgy rávágta, hogy előbb utóbb úgyis lesz, és igen, tényleg  gondoltam már rá, hogy kellene egy új tévé.  
És lett nekem HD-s média boxom,  sok sok csatornám,  műsor visszanézőm, és örültem neki. 

Bár a médiabox távirányítóját kicsit bonyolultnak találtam,  időnként kicsit sírtam is dühömben,  de használati utasítással a kezemben alig egy hét alatt sikerült megtanulni.   Átböngésztem a tévéműsort, enyhén rezignáltan állapítottam meg,  hogy nincs itt semmi olyan film, amit ne láttam volna már tíz évvel ezelőtt,  de mindegy, van már nekem visszatekerős média boxom sok csatornával, és ennek annyira örültem.  Mennyire menő már ez!

Aztán egyszer csak elkezdett makacskodni  a majd húsz éves kis tévém.  Talán nem tetszett neki a modernizálás, vagy csak lejárt az ideje, mindegy,  új tévé kell, annyi már biztos.   Túl nagy igényeim nem voltak, de a fiúutódom így szólt:  - Ha már veszünk,  vegyünk normálisat, inkább beszállok az árába. 
Így lett nekünk okos tévénk, nagy képernyős, Hd-s, 4K-s, bár azt nem tudom, mi,  de valami olyan, amitől a kép elmosódott pacaszerű förtelem lesz ha nem HD-s csatornát nézünk. Nem örültem neki, néha sírtam is dühömben.  Mi a nyavalyának ez a flancos ketyere, amikor ugyanazt a három csatornát nézem évek óta.  (Itt már kezdtem okosodni, de még nem tudtam róla.)
 Hiányzott a régi kis tévém,  amin nyugodtan nézhettem a Doktor Csontot, nem tolta ilyen durván a képembe az oszló, málló, folyékony hullákat.   Na nem mintha nem láttam volna már ezerszer, de ez volt az elalvós filmem.  Kikapcsolás időzítő beállítva, hang lehalkítva, nem kell izgulni, hogy ki a gyilkos. 

Internetes bóklászásaim közben egyre többször belefutottam egy Netflixes előzetesbe.  Bird Box, Sandra Bullockkal.  Izgalmas filmnek  látszott,  egyre többet gondoltam arra, miért és ne próbálnám ki?   Az első hónap ingyenes, nem vesztek vele semmit.  Igaz, valamiért nem szeretek számítógépen filmet nézni, de az új tévé alján vannak kis ikonok például a Netflixé is.  Ha már megvettük ezt a vacakot, legyen valami haszna.
Addig agyaltam rajta, amíg egy csendes nyugodt délutánon beregisztráltam,  így este már a tévén néztem a Narancs az új feketét.  Azért azt, mert még nem volt magyar felirat a Bird Boxhoz.   Sajnos, itt elég sokat kellett vadászgatni a magyar feliratos filmeket (szinkronost nem is találtam, bár állítólag akad), mégis gyorsan megkedveltem a Netflixet.   Később úgy tűnt, mintha szaporodna a magyar felirat, talán azért, mert a Netflix  elkezdi "tanulgatni" a felhasználót, felméri, mit néztél eddig, és próbál hasonló tartalmakat felkínálni.  Persze mást is lehet választani.
Végül három hónap után töröltem magam.  Rákattantam egy szupi kis öregcsajos sorozatra (Grace and Frankie)  csakhogy a negyedik évadtól megszünt a magyar felirat. Persze később még vissza mehetek, hét teljes hónapig megtartják a beállításaimat.

Ezután az HBOGo-ra regisztráltam.  Rögtön belevetettem magamat a Szolgálólány meséjébe, közben néha más filmeket is néztem.  Olyanokat, amiket még sosem láttam. Itt a legtöbb film szinkronos, de ha véletlenül nem, akkor is van magyar felirat.  Lassan a tévét is elkezdtem megkedvelni, de a legnagyobb sikerélményem mégis az volt, hogy a fiam, aki megrögzött filmletöltő és  kütyüszakértő, elkérte mind a két streaminges jelszavamat.    Ami teljesen szabályos, egy előfizetéssel ketten is nézhetnek filmet, egy időben, két különböző eszközön.

És akkor elkezdtem gondolkodni azon, mennyit is fizetek a kábeltévéért, és mit is kapok cserébe?  Hány csatornát is nézek ennyi pénzért?  Kábé ugyanannyit, mint 2010-ben, szobaantennával.  Csakhogy akkoriban azon a három csatornán is találtam nézhető műsort minden este, azóta viszont igencsak leromlott a kínálat.  Gyakorlatilag úgy néz ki a dolog, hogy a reklámok közti szünetet kitöltik valami leporolt filmmel, gagyi valóságshow-val, tehetségkutatókkal, akármivel, amiről úgy gondolják, van igény (vagy igénytelenség).   Ha meg tetszene valami, vagy túl korán, vagy túl későn van.  Igaz, vissza is nézhetném, de sokszor csak az van kiírva, információ nem elérhető.  

Csörög a telefon, ismeretlen szám. Felveszem.  Naná, hogy a szolgáltatónak van egy jó ajánlata a számomra.  117 csatorna csak kilencezer valamennyiért.  Megköszöntem, és mondtam, hogy inkább szeretném lemondani a kábeltévét, elég lenne az internet.  A hölgy kissé ingerülten közölte, hogy az nem rá tartozik,  be kell menni a szolgáltatóhoz, ott lehet elintézni, majd kinyomta a telefont.

Azt hiszem, ezek sem fognak mostanában hívogatni.

   
Néhány hónap múlva lejár a hűségidőm,  utána elbúcsúzom a kábeltévétől.  Nem mintha én találtam volna fel a spanyolviaszt, megtették ezt már sokan előttem,  de a megszokás nagy úr.  A mi korosztályunk nehezebben fogadja el az újdonságokat, nehezebben tanuljuk meg a kütyük kezelését,  sokszor nem is értjük, hogy mire jó ez az egész, de próbálkozunk erősen.  És van az úgy, hogy rájövünk, nem is akkora hülyeség ez, és örülünk neki!