Csodálatos napsütés odakint, lustaság idebent.
Korán reggel megsétáltattam Ebedlit, akkor még minden csupa dér volt, a tócsák befagyva, igazi december elseje.  Azóta hét fokot emelkedett a hőmérséklet.  Délután talán még fényképezgetni is tudok egy keveset.  Már, ha elkap az ihlet, mert ehhez az is kell, amit azelőtt nem gondoltam volna.  Megtalálni valamiben a szépet, a szokatlant, az érdekességet, ehhez kell egy fogékonyság, ami nekem mostanában nincs.  Helyette a mindennapi robot, taposómalom, mókuskerék, év végi hajrá az uralkodó állapot.  Még teljes három hétig, aztán egy hét pihenő, amit már januártól várunk, és ami úgy elrepül, mintha sosem lett volna.
Addig viszont ez a leghosszabb hétvégém, aztán jönnek a ledolgozások, amikor meg nem, akkor úgyis bevállalok egy túlórát, mert miért is ne, kell a pénz, majd kipihenem a két ünnep közt.  Most viszont csinálni kellene valami ebédet, fiúutódom a hasáért nyavalyog, ott a pörkölt tegnapról, de valami mást enne.  Irány a konyha, lustításnak vége, ideje lenne már a minden napos főzés szépségeit is felfedezni, de azt hiszem, ez az, ami nekem nem igazán sikerül.