Mínusz két fok, hideg szél, napközben borongós szürkeség, korai sötétség. Tél van és én nem szeretem. Nemsoká beállítom az ébresztőt 00:45-re, hajnal kettőkor kezdődik a műszak. Az utolsó előtti az idén. Karácsony utánra bevállaltam egy túlórát, ennyit ki lehet bírni.
A hideg ellen nyári történetekkel védekezek. Leporoltam egyet tavalyról:
Egyik hétvégén, amikor jöttek a lányomék, nevetve mesélték, hogy este bekéredzkedett hozzájuk egy vándor. Meglepődtek, amikor az idegen nyelvű Hanzi (vagy Franci) szállást kért tőlük éjszakára.
A tanyán, ahol élnek, egy szoba van, mutatták is Hanzinak (vagy Francinak), hogy szívesen befogadnák, de hová tegyék.
Na Hanzi (vagy Franci) nem is akart bent a házban aludni, csak az udvaron kért helyet, ahol a sátrát felállíthatja éjszakára. Annyi derült ki róla, hogy gyalog járja a világot, aztán mindenki nyugovóra tért. Másnap eljöttek a lányomék, ott hagyva Hanzit (vagy Francit), aki valószínűleg azóta is vándorol valamerre.
Amikor elmesélték, így első blikkre irigyeltem ezt az embert.
Micsoda szabad élet! Csak megy, bele a világba, az egész élete egy nyaralás. Én is mindig menni szeretnék, sűrűn kitör rajtam az elvágyódás, szeretnék új helyeket, új embereket, más életmódokat megismerni.
Beszéltük is, hogy azt kellene csinálni, amit Hanzi (vagy Franci).
Fogni egy hátizsákot meg egy összehajtható sátrat és nekivágni a világnak.
Aztán, amikor az ember jobban belegondol, eszébe jut, hogy a sátorban nem lesz fűtés, ha hideg van, nem lesz internet, villany sem lesz, víz sem lesz, fürdeni sem lehet.
Annyira megszoktuk a komfortos életet, hogy már fel sem tűnik. Így élünk, és kész.
Nem biztos, hogy le tudnék mondani a megszokott kényelemről, akkor minek is vegyem nyakamba a világot?
Na persze, ha fiatalabb lennék...... hmmm.... de gyalog?.....