Este felhívott a lányom, hogy magas láza van, rosszul érzi magát.  Beszélgettünk kicsit, aztán elköszöntünk, nem telt bele tíz perc, elkezdett rázni a hideg.  Már napok óta fájtak az izületeim, de nem foglalkoztam vele különösebben, most aztán lecsapott rám az influenzaszerű megbetegedés, ahogy mostanában nevezik.  Mit mondjak, teljesen ki vagyok nyúlva, ez speciel rajtam kívül senkit nem érdekel, ugyanúgy kell bevásárolni, főzni, mosni, mosogatni.  Vettem gyömbért meg citromot, teán kívül nem is tudok más ételre ránézni.  Ma még kávét sem ittam, az pedig már nagy szó.
Csináltam rakott krumplit, enni kéne valamit, mert amúgy kopog a szemem, csak nem esik jól semmi.  A lányom is hívott dél körül, már nem annyira lázas, de még mindig nincs jól.  Szerettem volna én is kicsit panaszkodni, de nem volt alkalmam , annyit kérdezett, hogy ugye nem azt akarod mondani, hogy telefonon keresztül kaptad el?  Marad a néma szenvedés,  kutyasétáltatás mártír arccal,  mert ez a kis jószág nem értené meg, hogy rosszul vagyok, nyűgös vagyok, fájok és a paracetamol tartalmú méreg sem lendített sokat a közérzetemen.
Csak reménykedni tudok, hogy pár nap és elmúlik.